Jelenlegi hely

Élettervező, munkába igyekvő anya merengései

Mi kell ahhoz, hogy boldog légy? Egy jó állás, nagy ház, gyerek, illetve gyerekek, karrier, boldogság, utazás?

Nos, a legjobb lenne, ha a fentiekből a legtöbb egyszerre is jelen lenne egy ember életében. Bár, többnyire úgy gondolom a boldogság belülről fakad, de el kell ismerni, hogy a külső tényezők sem elhanyagolhatóak, fontos szerepük van a harmónia megteremtésében. A tapasztalatom viszont az, hogy ha van egy jó állásod, akkor lehet, hogy jó sokáig húzod a gyerekvállalást, ha van gyermeked, akkor inkább ez a fő prioritás és valószínű nem te leszel a munka hőse. Nagy ház esetén valószínű nem tudsz olyan sokáig otthon maradni, hiszen azt nem elég felépíteni, de fenntartani is kell.

Kezdetben anyaként mindig arra gondoltam a gyerekvállalással csodás új időszak kezdődik az életemben. Nem utazom és nem szórakozom majd annyit, amennyit gyerekek nélkül, és egy darabig az egész a család életének bonyolításából és gyereknevelésből fog állni. Ezáltal viszont, észrevétlenül is fejlődik a problémamegoldó képesség, a rögtönzés gyakorlata, kibontakozhat az évek alatt hanyagolt kreativitás. Ez utóbbi alatt arra gondolok, mivel kössük le a gyerekeket, ha már meguntak minden játékot és már csak tombolnak, civakodnak.

Eleinte a lányom, majd később a lányaim körüli teendők annyira lekötöttek, hogy nem is érdekelt mi történik a nagyvilágban. Etetéstől-etetésig éltem vagy lelkesen róttam a lakás-játszótér közötti köröket, naponta kétszer, hogy eleget tartózkodjanak levegőn, meglegyen a napi mozgásuk. Volt olyan időszak, amikor többet koncentráltam a két kislányom fejlődési állomásainak megfigyelésére, illetve a mozgás és a beszéd fejlesztésére. A gyerekek másfél éves kora körül már kezdett valami más is hiányozni. Főként az, hogy ne csak rutinos, gyakorlatias dolgokat műveljek, amely többnyire a bevásárlás és a háztartás vezetésében merül ki. Itt szándékosan nem említettem a gyermeknevelést. Elkezdtem angolt tanulni, majd nyelviskolába járni. A nyelvtanulás nálam a munkába visszafelé vezető út kezdő pontja, jó segítség ahhoz, hogy több év otthon töltött idő után, tervezzek, készüljek az órákra. A gyerekeknek is meg kell szokniuk, hogy anya a héten egy este nem mesél, nem altat, mert még nincs otthon alvásidőben.

Az otthon kifejlesztett képességeket azért jó lenne majd később a munkában is hasznosítani. Ha lesz olyan munkáltató, aki a mézes-mázas, csinosított önéletrajz, motivációs levél, valamint az otthon töltött hosszú évek során megkopott magabiztosság ellenére is alkalmaz.

Minden anya számára eldöntendő kérdés, mikor adja bölcsődébe a gyermeket, mikor álljon újra munkába, a lakóhelyhez közeli munkahelyet válassza, vagy egy távolabb lévőt érdekesebb munkával. Szükséges átgondolni, hogy mennyi időre lesz szükség, hogy a gyermek beszokjon egy új közösségbe, javasolt megszervezni és kialakítani egy gördülékeny reggeli rutint. Az újrakezdés senkinek nem könnyű, szem előtt kell tartanunk egy célt, mi az ami nekünk a legfontosabb, pl.: a gyerekünk kiegyensúlyozott napirendje, vagy éppen elvállalva egy felelős pozíciót kicsit mindenhol jelen lenni.

Lassan elérkezik az idő, amikor ismét munkába kell állnom, és bevallom nem kis szorongással nézek a jövő elé. Hiszen több év otthon töltött idő után nem könnyű újra beilleszkedni egy munkahelyre.

Mindennek van jó és rossz oldala. A munkába állás pozitívuma egyrészt, hogy a gazdasági kiszolgáltatottság vélhetően megszűnik, ismét vehetek magamnak ruhákat, az egy nadrág, egy sportcipő, egy kabát "édeshármasa" a fogasra kerül. Valószínű, majd rájövök, mennyi mindent el lehet intézni egy nap (mert nem kell megosztani a figyelmet, nem kell egy pillanatra sem abbahagyni azt, amiben vagyok azért, hogy vizet öntsek, pisiltessek, zsebkendőt adjak, levegyem a legmagasabb polcon lévő babát, nem kell senkinek a kezét fogni alvás közben). 

Ezekkel a pozitív gondolatokkal edzem magam, hogy ne bizonytalanodjak el, mi lesz egy fél év múlva, hogyan fogok majd reggel beérni a munkahelyre, koncentrálni a feladatokra, megszokni, hogy egész nap távol vannak tőlem a gyerekek és csak este látom őket. Próbálom magam felkészíteni a változásokra, a korai kelésre, az előző napi ruhakikészítésre (ezt mindig is utáltam, de valószínű szükség lesz rá). Minden alkalommal, amikor aggódom a jövő miatt többször is nyomatékosítom magamban: jó lesz újra emberek (felnőttek) között lenni, kibeszélni a kisgyerekes dolgokat más hasonló cipőben járó kolléganővel, megtudni mi megy a moziban, színházban, a napi bevásárláson kívül egyéb, érdemi kérdésben is informálódni, döntést hozni.

Sok sikert mindenkinek!

Hannamami