Jelenlegi hely

Egy mosolygó ceruza öröksége – Sajdik Ferenc emlékezete

Szomorúan értesültem, hogy Sajdik Ferenc, Kossuth-díjas grafikus és karikaturista, a „Pom Pom”, „Gombóc Artúr” és A nagy ho-ho-horgász mesefiguráinak megálmodója, 95 éves korában elhunyt. 

Itt az ideje, hogy ne csak a hírekben találkozzunk nevével, hanem felidézzük azt a szerethető világot, amit nekünk, szülőknek és gyermekeinknek ajándékozott.

Gyermekkortól a ceruzáig

Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született a németországi Neuenhagen bei Berlinben. Édesanyja balerina volt, édesapja, Sajdik Sándor sikeres zsoké — otthon, családban, gyermekkorban már ott volt benne a mozgás, a forma, a látvány varázsa.

Bár sokfelé éltek – Németország, Görögország, majd Magyarország –, rajzolni mindig tudott, és hamar megtalálta az utat, hogy ne csak álmodjon, hanem játsszon a formákkal, a figurákkal. Tanulmányait Budapesten végezte, a Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Iparrajziskolában. 

Kép forrása

Illusztráció, karikatúra, mese – egy életmű

Az egyik legcsodálatosabb dolog az életében, hogy közel 300 könyvhöz készített illusztrációt, amelyeket gyerekek – és azok, akik azok voltak – százai, ezrei lapozgattak, lapozgatnak most is.

De nem csak a könyvekben élt tovább: Sajdik Ferenc figurái a képernyőn is otthonossá váltak. A „Pom Pom meséi”, „A nagy ho-ho-horgász”, Gombóc Artúr és társaik nem egyszerű karakterek voltak, hanem olyan barátok, akikkel reggelente vagy lefekvés előtt találkoztunk. Emlékeztek Pom Pomra, aki fel-le himbálózott az ágon, hol pedig kifordított bundakesztyű (ahogy én mondtam gyerekkoromban: buta kesztyű) vagy papucs orrán pamutbojt volt? Gyerekkorom esti meséi tódulnak elém. Igen, ahhoz a korosztályhoz  tartozom, akik még először láthatták a mesefilmjeit, amik kedvesek, bohókásak voltak. A ma gyermekének már nincs bennük elég pörgés, elég gyorsaság.

Stílusa egyedülálló volt: kis vonalak, játékos vonások, vicces gesztusok, színek, amelyek egyszerre voltak kedvesek, humort hordozóak, és sosem erőltetetten harsányak. Még a legegyszerűbb részleteket is képes volt életre kelteni. 

 

A szakmai elismerések sora

Az évek során számos díjjal ismerték el munkásságát: Munkácsy Mihály-díj, Érdemes Művész cím, Prima Primissima, Kossuth-díj és végül a Nemzet Művésze címe is a neki járó elismerések közé tartozott. De a legnagyobb elismerést mindig a gyerekektől kapta, akik folyamatosan nézték meseillusztrációit, mesefilmjeit. Élete végéig dolgozott: sosem tűnt el a rajzasztal mögül az a gyermeki csillogás, ami talán egész pályáját áthatotta. 

 

Mi marad utána?

Mit hagyott ránk Sajdik Ferenc?

  • Egy olyan vizuális világot, amelyben a bohókás figurák, a kedves túlzások, a humor és a szeretet együtt járnak.

  • Egy sor könyvet, melyek lapjain gyerekek találták meg kortalan barátaikat.

  • Rajzfilm-emlékeket, amelyeket generációk ismételnek, idéznek, újranéznek.

  • Egy példát arra, hogy az alkotás nem korfüggő dolog; az inspiráció, a szeretet, a forma utáni vágy képes évtizedeken át élni.

 

Részletek, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra

Az emlékezetből – kis pillanatok, amik nem könyvekben vannak, de bennünk élnek:

  • Az, amikor Pom Pom figuráját látva kiáltottad: „az én kedvencem!”

  • A kedves kacsa vagy csoki iránti vágyakozó madár (Gombóc Artúr) jelenete, ami egyszerre volt mulatságos és magunkra ismersz.

  • Az illusztrációkban a részletek: egy öreg kapaszkodó, egy madár tollazata, egy leves fölé hajló gyerek – mind-mind egyszerűen rajz, de mégis tele élettel.

 

Búcsúzás

Most, hogy Sajdik Ferenc távozott, nem csupán egy művészt veszítettünk el, hanem a gyerekkorunk egyik fontos részét. Egy olyan embert, akinek rajztollából oly sok mosoly, oly sok mese, oly sok képzelet származott.

Bár testileg elment, munkái, illusztrációi, figurái tovább élnek — gyerekekben, unokákban, lapokon és képernyőkön keresztül. Amikor legközelebb Pom Pom-mesét olvasunk, vagy Gombóc Artúr jár az eszünkben, akkor ne csak a mesét halljuk, hanem Sajdik Feri hangját is megérezzük: a derűt, az alkotás örömét, a ceruzavonás könnyedségét. Elhatároztam: a héten az iskolában a 4.a-ban Sajdik hét lesz - az általa illusztrált meséket fogom olvasni a gyerekekkel, gyerekeknek -talán a szülők is majd velünk nosztalgiáznak.

Vizaverné Horváth ZSófia

Szombathelyimami

Címlapkép FORRÁSA

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ne felejtkezzünk el cserepes növényeink téliesítéséről sem!

Ne felejtkezzünk el cserepes növényeink téliesítéséről sem!

Olcsó tippek és fortélyok az egészséges növényekért és a cserepes növények fagymentes átteleltetésért.
Ezt árulják el rólunk a takarítási szokásaink a pszichológus szerint

Ezt árulják el rólunk a takarítási szokásaink a pszichológus szerint

Sokan tapasztalhatjuk, hogy a takarítás nem pusztán házimunka, hanem lelki, pszichés folyamat is: nemcsak a lakóterünket tisztítjuk meg és rendezzük el, hanem vele a gondolatainkat, a lelkünket is. Ez pedig nem véletlen: a lakásunkhoz, a rendhez vagy éppen a rendezetlenséghez való viszonyunk ugyanis jóval többet mond el rólunk, mint gondolnánk. Az LG Fuller Bianka pszichológussal járta körül, miről árulkodnak a szokásaink.
Az ADHD-s gyerek agya másként reagál jutalomra, büntetésre

Az ADHD-s gyerek agya másként reagál jutalomra, büntetésre

Miért vallanak kudarcot a hagyományos nevelési módszerek az ADHD-s gyerekeknél? Az október a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) és a diszlexia tudatosításának hónapja. A viselkedési tünetek mögött gyakran specifikus kognitív gyengeségek állnak. Szerencsére ma már egyre kevésbé azonosítjuk az ADHD-t a „rosszasággal”, azonban sok szülő és pedagógus szembesül azzal a kihívással, hogy a hagyományos nevelési eszközök nem működnek. De a szakértő szerint az ADHD-val élő gyermekek motiválására is megtalálhatjuk a hatékony. stratégiát.
Kézjel és koktél - segélykérés bántalmazás esetén

Kézjel és koktél - segélykérés bántalmazás esetén

A legutóbb történt, kiskorút ért bántalmazás esete mellett szülőként sem mehetünk el szó nélkül, fel kell vennünk a kesztyűt és felkészítenünk gyermekeinket az ilyen helyzetekre is.
Ugrás az oldal tetejére