Jelenlegi hely

40 napos szobafogság - önkéntes karantén a koronavírus árnyékában

Általában nem érdekelnek a hírek, hogy pontosan mi történik a nagyvilágban… zajlik körülöttem az élet rendesen, nem érzem, hogy messzire kell tekintenem. Ami kardinális kérdés, az úgyis valamilyen formában elér hozzám. Most azonban kicsit más a helyzet. Barátaink utaztak haza január közepén Kínába. Két mosolygós felnőtt, két életvidám imádnivaló kölyökkel, egy nyolc éves, jó humorú kislánnyal és egy öt és fél éves, zsivány kisfiúval.

Így a „távol” közel került. Követtük a repülőt a térképen, küldték a fotót a reptérről, a metróról, a videót a piacról, aztán a lakás ablakából… végül minden bentről jött…  önkéntes karantén mellett döntöttek - egészségesen.

Irány Kína - bele a közepébe!

Nem volt kérdés, hogy január elején a gyerekek még az influenza elleni védőoltást megkapják. Számukra nem új dolog, hogy télen sok a vírus. A nagyvárosok zsúfoltak. Egy-egy nagyobb város területe akkora, mint nálunk egy megye. Míg itt vidéki megyékben néhány százezren élnek, addig ott 10-60 millió emberről beszélhetünk.

Shanghai Kína legélhetőbb nagyvárosa. A hivatalos lakosság 25 millió körül van, azonban körülbelül másfélszer ennyi munkás van még, aki hivatalosan nem ott él. Mivel Kínában valóban „dübörög a gazdaság”, a nehézipar ontja a füstöt, télen borzalmasan rossz a levegő. Az enyhe telek sem kedveznek a „vírusok” szempontjából.

Kínában a Jangce folyótól délre nincs központi fűtés.

Shanghai közvetlenül a folyótól délre terül el. Vékony falak, huzatos, egyrétegű ablakok, légkondi, bélelt pizsi és fűthető takaró. A 12-18 Celsius fok a lakásban teljesen megszokott. És a dzseki is.

Edzettek. Edzettebbek, mint mi.

Az első hírekre bezárkóztak a lakásba.

Ezer technikai jellegű kérdésem volt.

Elképzelni sem tudtam, hogy egy szabványos méretű panellakásban hogyan lehet túlélni napokat, heteket. Az oké, hogy víz, villany van. Na de enni kell, és cirka 50 m2-en nem halmozható fel több heti élelem. Mint kiderült ez a legkisebb probléma. Shanghaiban szinte bármit rendelhetsz a neten és még aznap kiszállítják.

A védőfelszerelésben közlekedő futár egyszerűen a zárt ajtó elé leteszi a csomagot (a neten megtörtént a fizetés), így a személyes kontakt kilőve.

Elképzelted már milyen lehet, engedéllyel lógni a munkahelyről, iskolából?

Jól hangzik. Az első napokban még élvezed, aztán már sehogy nem jó. De felnőtt vagy, ha ki kell bírni, hát ki kell.

Kérlek, hunyd be egy percre a szemed!

Képzeld el a gyerekedet, gyerekeidet… vagy képzeld el ezt a két kisgyereket, akik eddig egy tágas családi házban éltek, gyönyörű parkosított udvarral, ahol volt hinta és csúszda is. Akiknek a mozgás, a mindennapok része. Zárd be őket! Pár napig mese, internet, videojáték.

Nincs iskola, óvoda. Talán a feszültséget picit csökkenti, a héten indult netes suli, de egy óvodást ezt sem érinti. Mivel lehet lekötni őket? Ki mernéd vinni a gyermeked? Mernél kockáztatni?

Folyamatosan nézem az adatokat. A híreket nem hallgatom, mert csak arról szóltak, hogy hányan haltak meg és hányan betegek. Azt a legnagyobb hírközlők sem tették mellé sokáig, hogy mennyi a GYÓGYULT beteg. Míg az elején 50 halálesetre 50 gyógyult jutott, ma a 3 646 elhunytra 60 558 a sikeres gyógyulás. Időközben hivatalos elemzések is érkeztek és ma már tudjuk, hogy az idősek és a más betegségekben szenvedők az igazán veszélyeztetettek.

Most mondhatnánk, hogy hiszen a gyerekekre nem is veszélyes.

Miért félnek? Mert abban teljesen biztosak, ha valaki elkapja a vírust, legyen annak bármilyen a lefutása, azonnal karanténba küldik. Külön erre a célra fenntartott kórházba szállítják, és onnan senkinek se ki, se be. 

A gyerekek esetében sincs ágyon osztozás vagy ágy melletti hokedlin alvás. Ha pedig a gyerekeink ilyen helyzetbe kerülnének, egyedül, apa, anya, ismerős arc nélkül betegen egy kórházban, hát az biztosan traumatikus lenne számukra. De valljuk meg, számunkra is!

Naponta nézve a számokat, a túlélők arányának folyamatos növekedése nagyon sok reményt adott. Több, mint 4000 orvost vezényeltek Vuhanba gyógyítani, akikről kevés hír szólt nálunk. Egy-egy műszakot kényelmetlenül beöltözve folyadék és táplálék bevitel nélkül kell végigcsinálni - mivel a mosdóba sem mehetnek ki - kénytelenek pelenkát viselni.
Lelkileg és fizikailag is terhelt környezetben, a saját életüket is kockára téve. Vajon csoda, ha sokan összeomlanak, vagy nem bírják? Nem tudom, hogy mi ezt el tudjuk-e képzelni.

Aztán jöttek az újabb hírek. Olaszország… ajaj itt van a szomszédban…

Tudták, hogy családtagjaim jártak Velencében, reggel látták a híreket… Mivel nálunk még hajnali 2 óra volt, így csak üzenni mertek:

„Szia. Láttuk a hírt, hogy a koronavírus kitört Olaszországban, és Magyarország is küszöbön áll. Mindannyian aggódunk miattatok. Hallottuk, hogy a közönséges influenza is nagyon elterjedt.

Kérjük, menj a gyógyszertárba és vásárolj C-vitamint és E-vitamint! És igyatok sok vizet!* A koronavírus szabad gyököket hoz létre a testben, majd megtámadja a belső szerveket. Ezért kell a sok antioxidáns! Remélem, hogy jól vagytok?!”

(*Kínában meleg/forró vizet a nyilvános helyeken találsz, teához, leveshez. Úgy tartják, a nedves torkot nehezebben támadják meg a vírusok, mint a szárazat. És hideg időben meleg vizet kell inni! Én az első pohár meleg víznél néztem kukán… nekünk furcsa szokás, de nem nehéz „meginni”.)

Reggel beszéltünk, megnyugtattam őket, hogy minden rendben és vitamin is van itthon bőven, de megyek veszek még. Aztán az elmúlt napokban a magyar üzletek is kifosztás alá kerültek és találtak nálunk is fertőzötteket...

Vajon most mit kell tenni?

Élelmiszert felhalmozni? Kesztyű? Szájmaszk?

  • Nem halmoztam fel élelmiszert, a gabona- és répakészletek az üzemekben adottak és ki kell tartsanak.
  • Hiszek a jó idő erejében, a napsütésben, az egészséges táplálkozásban és a vitaminokban is.
  • Kerülöm a nagy tömeget, az ölelést/puszit az ismerősökkel hanyagolom, de ezt nem csak idén, úgy általában „télidőben”.
  • Gyakran mosok kezet – ez sem új dolog, ez általános.
  • Van kézfertőtlenítő a táskámban, ha nincs lehetőségem kezet mosni - ezt most többet alkalmazom, de ezt sem kényszeresen. 

Arra kérlek, ne pánikolj! Figyelj, gondolkodj, ha kell kérdezz!. Mert a butaság gyorsabban terjed és ártalmasabb is, mint ez a vírus.

Ha a tüneket tekintve elbizonytalanodnál a 06-80/277-455 vagy a 06-80/277-456-os zöld számon kapsz segítséget.

Gutheil Gabriella - Kaposvárimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére