Nő vagyok

Jelenleg hazánkban az 1957 után született embereknek (tehát nekünk is) a nyugdíjkorhatár 65 év. Az Európai Unió más országaiban viszont már 72 év.

Hallottál már a Párizs szindrómáról? Amikor valamire nagyon készülünk, nagyon sokat várunk tőle, és csalódunk, mert a valóság végül más lesz.

Az ifjúkori lázadás éveiben, fiatalkorunkban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak fekete és fehér létezik, valami vagy jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Aztán ahogy haladnak az évek, egyre több tapasztalattal felvértezve rájövünk, hogy ez nem így van.

Ha ezt halljuk a legtöbb anyuka tudja miről van szó, sőt még sok helyen apuka is tudja, hogy ilyenkor bizony neki kell/kellene a gyerekekre vigyázni (a kérdés csak az, hogy van-e apuka és hajlandó-e megtenni).

Kislányom születése után egy év úgy elrepült, mint a szélvész. Élvezettel figyeltem a növekedését, fejlődését – ez foglalkoztatott a legjobban. A vele való törődés és az otthoni logisztika kitöltötte minden időmet. Persze tudom, hogy mások esetében ez nem feltétlenül így történt, hiszen több anyukát is megismertem coaching munkám során, akik nem sokkal a szülés után belevágtak egy vállalkozásba. Ehhez bátorság, erő, kitartás kell, no meg az a fajta tudatosság, amikor már a terhesség alatt tervezés folyik – mi hogy lesz a szülést követő időszakban.

Nemrégiben több anyukával beszélgettem arról, hogy milyen elakadásokkal küzdenek mind a munka, mind a magánéletükben. Az egyik téma, ami sokszor előkerült a párjukkal való kommunikáció volt.

Gnoti se auton – ismerd meg önmagad! – hangoztatta már Szókratész is az ókorban. De hogyan is kell ezt érteni?

Vannak napok, mikor minden simán megy, minden csupa habos-babos, és vannak olyanok, amikor minden összejön, amikor még a kákán is csomót keresünk, amikor a legjobb dolgokat is negatívnak látjuk, pedig az éremnek két oldala van.

Minden nap jön egy újabb és újabb recept arra, hogy hogyan legyünk tökéletes anyák, hogy legyünk tökéletes feleségek, hogy legyünk tökéletes nők.  Bizony, nem csak úgy, hogy, csináljuk egy hajszálnyival jobban, hanem úgy, hogy legyünk tökéletesek! Minden egyes ilyen Facebook poszt elolvasása után úgy kellene érzem, hogy egyre kisebb vagyok. 

Ez a fránya ödipális korszak szinte egyszerre jelentkezik családunkban a két középső gyermekünknél, akik bár nem ikrek, igen csekély a korkülönbség közöttük. Egyikük kislány, másikuk kisfiú, így a férjemmel mindkettőnkre jut egy-egy szerelmes csimota.

Jó pár éve már annak, hogy a belvárosi, 10. emeleti életünket vidéki létformára cseréltük. Akkor még ’csak’ 3 gyerekkel. A legnagyobb akkor volt 9 éves, a középső két és fél, a kicsi pedig éppen elmúlt egy, még járni sem tudott. Családunk legszebb meséi azonban mégis itt kezdtek el megszületni, méghozzá egy kotlóssal.

Tedd Tünde családjával Alaszkába költözött, igaz még nem olyan régóta élnek ott, de már nagyon vártuk az élménybeszámolóját, suliról, kalandról és egy boldog élet kezdetéről mesélt nekünk!