Amikor legkisebb gyermekeimmel, az ikrekkel sétálok az utcán, sokan megcsodálnak, és gyakran megkérdezik:
Te jó ég, hogy bírod? Ilyenkor zavartan bizonygatom, hogy nem is olyan nehéz, mint ahogy kívülről látszik, de valójában értetlenül állok a kérdés előtt.
Mit hogy bírok? A munkát, ami a gyermekek ellátásával jár és eltörpül amellett a kimondhatatlan jó érzés mellett, hogy vannak? Hogy nem vagyok „szabad” nő, mert a kötelesség hozzájuk köt örökre? Miért távolodtunk el ennyire az élet lényegétől, hogy a gyermek akadályként jelenik meg sokak szemében?
Színes csokorként nyújtom át édesanyák gondolatait, érzéseit az anyaságról:
„Megváltozik az ember élete attól fogva, ha gyermeke lesz. A gondolataid, cselekedeteid egy része mindig a gyermeked körül forog, még akkor is, ha nincs ott.”
„Egy gyerektelen barátnőm szerint jobb gyerek nélkül élni. Szerintem nem jobb, csupán kényelmesebb! Bár vannak nehézségei a gyermeknevelésnek, de gondoljunk a későbbi életünkre, amikor már nem tudunk dolgozni sem, és akkor körül vesz bennünket a családunk, amit addig teremtettünk.”
„Amikor ellepnek a nehézségek, nem látok ki a hétköznapi gondokból, a gyermekeimen keresztül meg- megcsillan a tökéletes és határtalan boldogság, ami annyi erőt ad, hogy nem cserélnék senkivel!”
„Lány anyaként nevelem gyermekemet, és helyzetem minden nehézségével együtt is azt gondolom, jó anyának lenni. Azóta is lelkiismeret furdalásom van, hogy felmerült bennem a magzat elvételének gondolata! Nehéz pár nélkül jól nevelni a gyermeket, és egy gyerek mellett túl sok energia marad arra, hogy önző célokat tűzzön maga elé a nő.”
„Anyának lenni akkor teljes és jó, ha az apa is részt vállal a gyermekek gondozásában, nevelésében, a mindennapokban.”
„Ikreink születése óta férjemmel kölcsönösen megnőtt az egymás iránt érzett megbecsülésünk és hálánk, hogy egymás mellett állunk.”
„Ha megyek az utcán és nincsenek velem a gyerekeim, akkor is kihúzom magam, áthat egy nagyon jó érzés, büszkeség, hogy három gyermek édesanyja vagyok! Nem félek a jövőtől, mindig tartogat majd újat a nekem.”
„Mit jelent számomra anyának lenni? A mindenséget jelenti, az örökkévalóságot! Sohasem vágytam másra, se karrierre, se pénzre, se egyedülállóságra, csak egyre, hogy anya legyek! Erre az egyre, egyetlenegyre, hogy sok gyerekem között megtaláljam a harmóniámat, az örömömet, az életem értelmét. Gondolatban minden ember felteszi a nagy kérdést magának: Miért születtem a világra, mi célból és mi okból? Én tudom a magam válaszát: Azért születtem, hogy anya legyek, gyermekeimnek az édesanyja! Minél többször élem meg az anyaság csodálatos érzését, áldását, annál inkább vágyom a folytatásra. Az életem bennük zajlik tovább, ez már maga a halhatatlanság!”
„Magam is, szüleim is magunkra büszke nagycsaládban nevelkedtünk, ez a létforma természetes számomra. Amikor megszületett az első gyermekem, úgy éreztem, most kezdődik igazán az életem, végre megalkottam az első maradandó „dolgot”. Amit a gyermek jelent számomra: az élet legszebb, legérdekesebb, legfontosabb kihívása. Nagyon szeretném, ha a gyermekeim elégedett, boldog felnőttekké válnának, akik megtalálják a feladatukat az életben. Minden gyermekem külön világ, és én mindegyiknek része vagyok, próbálom beleélni magam az ő helyükbe, figyelem természetüket, alakulásukat, igyekszem úgy segíteni őket, hogy ne az én, hanem az ő saját természetük, igényeik érvényesüljenek. Számomra ez hallatlanul izgalmas feladat, amit nehezít az, hogy ez a kísérlet egyszeri, és megismételhetetlen. Hálás vagyok, hogy ezt a feladatot kaptam a sorstól!”
„Minél több gyerekem született, annál jobban nőtt a türelmem, a szeretetem határtalanná vált. A gyerek ajándék, csoda! Engem a gyerekek nemesítettek meg. A nevelésükkel járó nehézségek formálják nemessé az embert, minél több van belőle, annál inkább! Tanulhatnánk a természettől, amitől annyira eltávolodtunk, vagy bölcs öregeinktől, akik sokat tapasztaltak.”
„Minél többet szülsz, annál szebb asszony leszel! Egy asszonynak legalább három gyermeket kell szülnie, hogy megtisztuljon!” mondogatta mindig egy nyolcvan éves néni, miközben első gyermekemet tologatva a babakocsiban, sétáltunk az utcán. Azóta őt négy gyermeke ápolja felváltva otthon, mert évek óta fekvő beteg, én pedig negyedik – ötödik gyermekemet, az ikreket tologatom az utcán, és eszembe jutnak szavai. Ha éppen nem csapnak össze a fejem fölött a mindennapi teendők szürke hullámai, felragyog a boldogság minden alkalommal, ahogy a gyerekeimet nézem, amint totyognak, beszélnek, játszanak, jól érzik magukat.
Ez egy régi gondolat gyűjtemény, azóta már a legkisebb gyerekeim is nagy iskolások, de úgy érzem ez az írás halhatatlan.
Kraiss Ildikó
Az Otthon Segítünk Alapítvány ceglédi szolgálatának szervezője
